Legyetek nagyon boldogok, tiszta szívemből, őszintén kívánom!

Milyen érdekes az Élet... Egy évvel ezelőtt ugyanezt tettem. Akkor is nagyon-nagyon őszintén mondtam. Miért találunk egymásra és miért mész el? Aztán megint miért és miért nem? Miért találsz meg és én miért megyek el? Miért találjuk meg egymást és megint miért válnak külön útjaink? Miért értem a fél szavaidat? Miért látom Benned, amit más nem? Hányszor fog eszedbe jutni, hogy mi lett volna, ha...? Hányszor fogok eszedbe jutni?Hányszor indulnál erre? Lesz ilyen mély kapcsolatod? El tudsz engedni? Lesz olyan, hogy mindketten ugyanazon időben ugyanott leszünk? Mennyi idő, hány év fog eltelni?
  Persze, hogy megint tudtam!!! Akartam már látni, hogy vállalod. Azt szeretném, hogy boldog légy! Megérdemled! Tiszta szívemből, őszintén kívánom...

   Menj! Járd be azt az utat, melyet végig kell járnod. Vedd észre azokat a dolgokat, melyeket észre kell venned. Keresd a boldogságot és éld meg az élet apró örömeit. A legkisebb, legparányibb dolgokat, hisz ezek összesége alkot egy egészet. Vedd észre a napfényt, a szelet, a madarakat, a mosolyt, az érintést és értsd a hallgatást. Fogd azokat az apró kezeket és láss bele abba a tiszta világba, melyben még ők élnek. Kövess el hibákat és tanulj belőle. Menj, ez most a TE utad!
 Az élet tele van rejtett dolgokkal és ezek a rejtett dolgok hordozzák magukban azt a boldogságot, amit keresel, vagy azt a dolgot, amit el kell érned. De ezeket önzetlen szívvel lehet csak észrevenni, mert nem tartozik hozzájuk érdek. Nem leszel tőle gazdag, sem kirívó és becsvágyó, hanem egyszerű és természetes.
  Persze a "változást" nem kellett mondanod, hisz anélkül is tudtam. Nagyon akartam már látni, hogy vállalod.
 A valódi szeretet azt mondja: bármennyire is szereted, ha az a másik mást szeret elengeded és segíted, hogy elérje boldogságát, mert az okoz neki boldogságot ha ő boldog. De ha mással boldog, neked is annak kell lenned, hisz ő már az, mindegy milyen formában... De persze az emberek képmutatóan szeretnek, mert csak addig mondják ezt, míg vele vagy, ha máshol találod meg a boldogságot, akkor már ármánykodnak, fenyegetőznek és elmondanak mindennek....
  Menj és nézz vissza, amikor vissza kell nézned. Menj, de a múlt ne teher, csupán tanulság legyen. Menj és tanuld meg, amit meg kell tanulnod. Menj és találkozni fogunk akkor, amikor mindketten ugyanabban az időben, ugyanott leszünk...
Emlékszel? Sírva kértelek: "Engedj el, hogy boldog lehessek".
Most én mondom:  "Menj, járd be az utadat és éld át a boldogságot!"

 ... maradnia kell úgyis marad. Ha jönnie kell, úgyis jön. Ha jönnöd kell, úgyis jössz. Ha együtt, akkor tehetsz bármit ellene, úgyis együtt.

Lassan éjfél. Most ért haza. Épp lepakol. Pizza a sütőbe. Jól megkésve. Ez megint egy semmilyen, üres nap. Rohanás. Munka. Szokásos szélmalomharc... Cicus bandázik.
Egy betűn múlt. De meg akart érkezni. Melyből aztán 3 óra lett. És már hajnal van.
Először 3 óra, aztán napok. Majd hetek. Az első percben titkok. A második nap érzések. Már ott él a mindennapokban.
Soha nem érintetted meg. Soha nem néztél a szemébe. Soha nem fogtad meg a kezét. Attól még tudod jól mit miért tesz. Most is tudod.
Pontosan egy éve... Hosszú idő? Ha percekben, órákban, napokban nézed, hosszúnak tűnik. Ha becsukod a szemed és felidézed, akkor azt mondod: tegnap volt.
A Csoda. Szikázó napsütés. Vígan daloló madarak. Füvet nyír. Telefon. Vége. Érzések. Mély titkok. Vágyak. Nincsenek madarak. Nem énekelnek. Nagyon hideg van. Eltűnt minden. Poklok pokla. Céltalan utak. Eve lily. A titok. Balaton. Szakadó eső. Éjjelek. Szomorúság. Kapcsolat. Boldogság. Gondolatok. Álom. Rövid üzenet. Aztán megnéztelek. Őszinte vallomás. Vallomások. Fájdalom. Könny. Parkoló. Beszélgetés. Hosszú hónapokig őrizted. Átadtad. Magány...

Az Élet forgatókönyve...

Tudtam, tudom és - történjen bármi -, mindig is tudni fogom...