Nagyon sokat gondolkodtam a válaszon "arra" a kérdésedre, mert úgy éreztem, nem tudtam kifejteni és azt válaszoltam rá, hogy nem szeretnék egyetlen dolgot sem kiemelni, előtérbe helyezni.
Igen, ezt most is így gondolom, de nem hagyott nyugodni, mert eddig ismeretlen érzések, érzelmek indultak el bennem. Kerestem a választ, hogy miért? De csak nem találtam. Nyugtalanított, hogy nincs válasz...
Visszamentem az időbe, próbáltam egy-egy tulajdonságodat előtérbe helyezni. Próbáltam azzal magyarázni, hogy biztos azért mert ilyen, mert olyan vagy... De ezzel csak becsaptam magam.
Ez így nem jó! - szólalt meg bennem a belső hang.
Aztán ugyanoda értem vissza, hogy nincs mit kiemelni, nincs semmilyen tulajdonság, mely előtérbe helyezhető. Sem belső, sem külső tulajdonságot nem emelhetek ki, hisz nem is ismerlek, nem is láttalak. Egyszerűen csak önmagadért!
Függetlenül attól, hogy mit csinálsz, hogyan gondolkodsz, hogyan nézel ki. Függetlenül attól, hogy mid van és mid nincs, mit gondolsz rólam és hogy érzel-e irántam valamit... Úgy gondolom, ez a legtisztább érzés. Mert ez feltétel nélküli.
Egyre rosszabbul érzem magam, talán túl sokat gondolkodom. Nagyon egyedül vagyok. Annyira szeretnék egy jót beszélgetni. Beszélgetni mindenről, feltételek nélkül. Kimondani olyan dolgokat, melyeket eddig nem mertem, mert senki nem értett volna meg. Kimondani azokat, melyek a lelkem mélyén vannak. Nagyon rossz, hogy mindenki a felszínes dolgokkal van elfoglalva.
Jó lenne, ha valaki megkérdezné, hogy most éppen milyen gondolatok foglalkoztatnak, melyek azok, amik nem hagynak nyugodni, mi az, ami bánt. Senkit nem érdekel!
Sokat olvastam mostanában, vannak gondolatok, melyeket jó lenne körbejárni. Hiányoznak a beszélgetéseink, de tudom, hogy erre még várnom kell...
Távol vagy, nagyon messze, mégis annyira közel. Tudom, hogy most megint egyedül akarsz maradni. Egyedül a gondolataiddal, a terhekkel, a gondokkal. Tudom, hogy nem volt elég, amit beszélgettünk róla, tudom, hogy majd annál mélyebben is át fogjuk beszélni. Most csak kitört és ez a felszínre kerülés csak a felszínes dolgokat érintette. Sőt, tudom, hogy vannak még titkok, ott legmélyen... És azt is érzem, hogy a legmélyebb titkok is felszínre fognak kerülni idővel...
Tudom, hogy sokat kell még szenvednem. Ha ez van megírva nekem, ha ez az én keresztem, hát szenvedek!
