Az út

   Menj! Járd be azt az utat, melyet végig kell járnod. Vedd észre azokat a dolgokat, melyeket észre kell venned. Keresd a boldogságot és éld meg az élet apró örömeit. A legkisebb, legparányibb dolgokat, hisz ezek összesége alkot egy egészet. Vedd észre a napfényt, a szelet, a madarakat, a mosolyt, az érintést és értsd a hallgatást. Fogd azokat az apró kezeket és láss bele abba a tiszta világba, melyben még ők élnek. Kövess el hibákat és tanulj belőle. Menj, ez most a TE utad!
 Az élet tele van rejtett dolgokkal és ezek a rejtett dolgok hordozzák magukban azt a boldogságot, amit keresel, vagy azt a dolgot, amit el kell érned. De ezeket önzetlen szívvel lehet csak észrevenni, mert nem tartozik hozzájuk érdek. Nem leszel tőle gazdag, sem kirívó és becsvágyó, hanem egyszerű és természetes.
  Persze a "változást" nem kellett mondanod, hisz anélkül is tudtam. Nagyon akartam már látni, hogy vállalod.
 A valódi szeretet azt mondja: bármennyire is szereted, ha az a másik mást szeret elengeded és segíted, hogy elérje boldogságát, mert az okoz neki boldogságot ha ő boldog. De ha mással boldog, neked is annak kell lenned, hisz ő már az, mindegy milyen formában... De persze az emberek képmutatóan szeretnek, mert csak addig mondják ezt, míg vele vagy, ha máshol találod meg a boldogságot, akkor már ármánykodnak, fenyegetőznek és elmondanak mindennek....
  Menj és nézz vissza, amikor vissza kell nézned. Menj, de a múlt ne teher, csupán tanulság legyen. Menj és tanuld meg, amit meg kell tanulnod. Menj és találkozni fogunk akkor, amikor mindketten ugyanabban az időben, ugyanott leszünk...
Emlékszel? Sírva kértelek: "Engedj el, hogy boldog lehessek".
Most én mondom:  "Menj, járd be az utadat és éld át a boldogságot!"