máj
17

Van az úgy....

Címkék: vágy véletlen megtalálás | Szerző: Coffy | 10:05 pm

Van az úgy...

                Hogy soha nem érintetted meg,
                Soha nem néztél a szemébe,
                Soha nem fogtad meg a kezét,
                Soha nem bújtál hozzá,

                               de mégis
                                    annyiszor megérintetted,
                                    annyiszor néztél a szemébe,
                                    annyiszor fogtad meg a kezét,
                                    annyiszor bújtál hozzá...
Beléptél az életemben akkor, mikor nem számítottam rá. Megtaláltalak egy véletlen folytán. Véletlen? Vagy a Sors akarta így? Nem is értem, mi vezetett, hogyan kerültem oda, pont oda és pont akkor. Annyi véletlen, annyi egybeesés kellett hozzá. Valami vitt. Igen, az angyalkáim vezéreltek. Félelmetes, hogy aztán a sok közül pont Te, neked először. De tudtam, éreztem, hogy kell! Nagyon féltem, hisz azt gondoltam, hogy egy teljesen más világban élünk. Téged körülvesznek a szebbnél szebb lányok, az állandó emberek közötti lét folyamtosan szüli a kapcsolatokat. Válogatsz közöttük és minden hétre jut egy újabb kaland.  De mégis olyan erős késztetést éreztem.
Maga volt a csoda, ami utánna történt! Két egymástól ilyen távolságra lévő ember élete szinte teljesen ugyanúgy történt. Bármi is volt, minden közös, minden megegyezik.

Elengedlek! ELENGEDLEK???
Szabad ezt tennem? Eltűntem onnét, ahol megismertelek! Csakis miattad tettem! Hogy miért? Mert én már megtaláltam azt, akit nagyon régóta kerestem. Már nem keresek tovább...
Szeretném, hogy ha Te nem azt érezted amit én, akkor találd meg "ott", akit keresel. Vagy találd meg az életben. Szeretném, hogy éreznéd másnál azt a bizsergést, azt a tüzet, mely annyira éget...
Elbúcsúztam! ELBÚCSÚZTAM???
Azok csak betűk és mondatok voltak! Nem tudom megtenni! Nem is akartak elengedni!!!
Megtaláltalak és tudom, hogy Téged kerestelek. Veled élem tovább a napokat, a mindennapjaimat. Itt vagy minden egyes percben, minden egyes gondolatomban. A legelső perctől kezdve - a TITOK óta  - ragaszkodom hozzád. Bárcsak egyszer elmondhatnám! ELMONDHATOM???
 
Bízzuk a Sorsra, az Életre vagy nevezzük bárminek?
Bízzuk a Sorsra, az Életre!

A bejegyzés trackback címe:

https://vanazugy.blog.hu/api/trackback/id/tr28474351

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Midori 2008.05.17. 22:35:37

Szia! Elolvastam a blogod eddig, és nagyon nagyon sok szomorúságot éreztem :( Biztos vagyok benne, hogy nem érdemled meg ezt a sok szenvedést... tudom, hogy nem sokat érthetek belőle, mert nem ismerlek, de egyet tudok, hogy tovább kell jutnod a múlton :( mert ha nem, akkor az életed további részét is megkeseríti. Ebben a bejegyzésben már éreztem valamit, ami szabadulni vágyásra utal :) remélem ezt így fogod érezni mostmár, mert az életed érdemel ennyit:) az élet nem áll meg, hiába érzde most magad apró darabokban. Állj fel, mutasd meg a világnak, hogy érdemelsz te magadnak boldogságot *.* és ne haragudj, ha közhelyeket beszélek, de így gondolom, a szavak mögött rejlő jelentéssel és érzelmekkel.
süti beállítások módosítása