Jó volt Veled beszélgetni. Messze vagyunk egymástól, de mindketten tudjuk, hogy a barátságunk nem abból áll, hogy naponta összefutunk egy kis női csacsogásra. Ritkán találkozunk, pont akkor, amikor kell, de ezek a beszélgetések nagyon sokat jelentenek. Igazi, mély dolgokat osztunk meg egymással és hihetetlen milyen súlya van ezeknek a pár perceknek... :)Tudom, hogy most fontos neked a Comet jelölés. Szívből kívánom, hogy azt a kis gömböt ismét a kezetekben tarthassátok! Nagyon-nagyon szorítok Nektek...
Tegnap, mikor a Danubius felvette a riportot velem és Pirostól elbúcsúztam, furcsa, kettős érzés kerített hatalmába. Boldogság, mert ismét érdemesnek tartottak arra, hogy a munkámról beszéljek. Nem más személynek a munkájára voltak kíváncsiak ebből az országból, hanem az enyémre... De rossz érzés is, hogy mindezt egyedül kell átélnem, nem oszthatom meg senkivel, nem hívhatok fel senkit, nem mondhatok el Neked... Nem tudom, hogy most hol vagy, merre jársz...De leírok egy érzést: érzem, hogy már sokkal közelebb vagy, hogy talán már hazaérkeztél... Biztosan érzem... Hogy lehet ez????Már jól érzem magam. Ezt mások is észrevették. Hihetetlen jó, amikor megjegyzik. Fantasztikus,hogy más is látja, hogy mennyit változtam és senki nem tud elmenni emellett szó nélkül. Mindenki, akivel csak találkozom, azt kérdezi tőlem, hogy mi történt?
Már élek.... és a világ is él körülöttem :)
