Hullócsillag

Tegnap késő este mennem kellett :( Mostanában egyre gyakrabban érzem a késztetést, hogy beüljek az autóba és csak menjek, menjek... Meg akartam nézni a Balatont, etetni a hattyúkat. A Bakony minden évszakban, minden időszakban rejteget szépségeket, de most kiváltképp csodálatos volt... És az illatok... A félig leengedett ablaknál éreztem, ahogy a hűvös levegővel együtt a Bakony illata is becsapódik. Tudtam, hogy a teljes sötétség hamarosan beköszönt, de még előtte elértem ahhoz az útszakaszhoz, ahol fantasztikus panoráma tárul az utazó elé. Milyen érdekes, hogy a természet nemcsak ezzel a látvánnyal ajándékozott meg, de részese lehettem egy hihetetlenül tündöklő hullócsillagnak is. Mikor leértem a Balatonra, olyat tettem, amire akkor nem tudtam magamnak választ adni: visszafordultam! Most már tudom, hogy ez az az élmény, amit nem szeretnék egyedül átélni. :( Hiába volt ott a Balaton, hiába volt az ülésen mellettem a hattyúknak szánt kenyér, nem tettem meg...

  Éjjelente kiülök a hintaágyba, nézem a Holdat, a csillagokat, a távolodó repülőket... Azon elmélkedek, hogy a repülőn ülő emberek vajon mennyire lehetnek boldogok? Ki várhatja őket? Vajon hány ember okoz mérhetetlen boldogságot azzal, ha leszáll a gépről? Hányan nézik az órájukat, hogy még mennyi idő van hátra az útból? Hány ember gondol arra, hogy nemsokára magához ölelheti a párját, megsimogathatja édesen alvó gyermekét? Fura dolgok ezek...
Régen is szoktam nézni az éjszakai égboltot. Nagyon szerettem. Mindig hívtam G.-t, hogy jöjjön, fedezzünk fel együtt újabb csillagokat. Soha nem jött. :( Ma már nem szól rám senki, hogy ezt ne tegyem...