Kata és Péter első közös nyaralásukra indultak. Megérkezésük után a szállodában kiosztott fakultatív programok szórólapjával vonultak el a szobájukba. Péter nem foglalkozott ezzel a papírral, de Kata kérlelte, hogy legalább egy programon vegyenek részt.
Ha nem is közösen, de kiválasztottak egy utat, mely nagyon tartalmasnak bizonyult. Kata izgatottan várta a napot, az indulás napját...
Nem is csalódott benne, minden képzeletét felülmúlta az a csodálatos látvány, mely késő délután tárult elé. Persze, hogy sajnálta, hogy elindult a busz vissza, a szállodába.
Nem is csalódott benne, minden képzeletét felülmúlta az a csodálatos látvány, mely késő délután tárult elé. Persze, hogy sajnálta, hogy elindult a busz vissza, a szállodába.
A busz ablakából figyelte a halványuló fényeket, mely örökre az emlékezetébe vésődött.
Egyre közeledtek a szálláshely felé, mikor az idegenvezető hangjára lettek figyelmesek. Megállt a busz egy gyönyörű tempolom, egy zarándokhely előtt. Az idegenvezető elmesélte a tempom történetét és azt, hogy az a legenda járja, hogy aki e tempolomba belépve kíván valamit, annak a kívánsága valóra válik. Kata kérlelte Pétert, hogy ők is menjenek be a többiekkel, de a fiú inkábbb elindult a bazársor felé. A lány szomorúan követte, hisz ők egy pár voltak...Azóta nagyon sok év, nagyon sok hónap és nagyon sok nap eltelt. Kata máig emlékszik arra a templomra és arra, hogy nem ment be oda. Nem ment be egyedül!
Nincs olyan év, hogy eszébe ne ne jutna, hogy nem tette meg azt, amit nagyon szeretett volna, ami talán soha nem ismétlődik meg az életében...
