Találtam egy igazgyöngyöt. Mentem, haladtam utamon és már el is felejtettem, hogy minden kagyló őriz valamit. Némelyik megnyílik és megmutatja kincsét, némelyik magába zárja és elrejti. Nemrég a közelembe került egy kagyló amely feltárult számomra.
Ahol eddig sötétség volt ott láthatóak lettek a legkisebb szépségek is. Amit eddig összegyűjtött a félhomály, feloszlatta a fény mely betört a mindennapjaimba.
Sokezer gyöngyhalász merül alá nap mint nap a csodáért és vannak, akik sohasem pillantják meg többé a Napot, mert életüket adják azért amiért tényleg érdemes. A boldogság percéért, mikor rádöbbensz mit is ajándékoztak neked. Egy kagylót szétfeszíthetsz erőszakkal is, de akkor megsérted a benne rejlő gyöngyöt is, mely soha nem fog neked tisztán ragyogni. Őrizned kell a kagylót ápolni és szeretni, bízni benne, hogy egy nap, mikor már megérdemled óvatosan kitáruljon és beengedjen, hogy megtekintsd félve őrzött titkát. Utánna sem ragadhatod el tőle azt, hisz a gyöngy ő maga, mely nélkül nem létezhet.
Vigyáznunk kell minden kagylóra, mert csak így lelhetünk igazgyöngyre!
