Szabadság, szenvedély, szerelem

Soha nem értettem a motorosokat. Soha nem értettem, miért várják annyira a tavaszt és ha már egy kis napfény előbukkan, miért lepik el az utakat. Mi az a szenvedély, az a szerelem ami hajtja őket, az az érzés, amitől - ha egyszer megérint - szabadulni nem lehet....
De már megértettem! Megéreztem a szabadságot, átéltem a szenvedélyt.... Átéltem, hogy él a természet, hogy milyen iszonyatos erők hatnak ránk, hogy érezni még a "levegő illatát" is, hogy szabad vagy de egyben nagyon kiszolgáltatott...
Igen, felültem egy motorra. Utas voltam. Falvakon, városokon keresztül mentünk és... :) ...nem nagyon akartam leszállni a motorról, mikor visszaértünk :) :)
Ezt az élményt, a motorozás élményét elmondani nem lehet! Este jöttem haza onnét - mert ezért át kellett mennem egy másik városba - csak nevetgéltem az autóba. Nem érdekelt, hogy buta libának tartanak akik a pirosnál mellettem megálltak, hisz ők nem tudhatták, hogy "csak" motorozni voltam :)
Igen! Az történt, amitől annyira féltem, annyira tartottam! "Megfertőződtem" elég rendesen... ami sajnos nem túl szerencsés dolog... 
Éjjel, mikor végiggondoltam a napomat, jóleső érzéssel nyugtáztam a tényt, hogy eggyel kevesebb olyan dolog van a világon, amire úgy gondoltam, hogy ez egy örök álom marad, hisz mostmár azt mondhatom: egy álom ismét valóra vált...
Köszönöm P. , hogy átélhettem ezt a fantasztikus, elmondhatatlan élményt!