A közösségi oldalon véletlenül rátaláltam egy régi tanárnőmre. Úgy gondoltam, muszáj vele felvettem a kapcsolatot, 14 év után. Megköszöntem, hogy megtanította nekem azokat az alapokat, melyek most a munkám részét képezik. Ami utánna történt, az annyira megható, annyira szívet melengető.
Beszélgettünk és elmondta, hogy Ő ilyen levelet soha nem kapott egyetlen diákjától sem, hogy mennyire köszöni. Elárulta, hogy bizony kijöttek a könnyei, annyira meghatódott...
Igen, én sem tudtam megállni könnyek nélkül, annyira jó érzés, hogy ismét örömet okozhattam valakinek.... :)
RSS
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
júl
1
0
Szólj hozzá! Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vanazugy.blog.hu/api/trackback/id/tr18565145
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.