„Mi a csoda? … Hát egyszerűen az, hogy a szerelem örök, emberfeletti és titokzatos erejével megszünteti a magányt, eloszlatja a távolságot két ember között, lebont mindenféle mesterséges választófalat, melyet társadalom, nevelés, vagyon, múlt, emlékek emeltek közénk."
/Márai: Az igazi - részlet/
Ki a "CSODA" ?
Egy beszélgetés, gondolatok, egy fantasztikusan mély férfihang...
Izgatóan elszívott cigaretta, borosta, "gyerekes" bohóckodás, édes nevetés... Gondok, bánatok, közös érzések. Ugyanolyan szokások. Semmit nem kell magyarázni...
...másnap egy újabb beszélgetés. Olyan, hogy fel sem tűnik, hogy már hajnal van... Harmadnap újra és még jópár napig, hétig folyamatosan.
Veled fekszem, veled ébredek. Itt vagy a gondolataimban. Reggel bekapcsolom a gépet és vár az üzenet. Délután ott a telefonomon az sms. Velem vagy, mikor ítélkeznek felettem. Velem vagy a nap minden percében.
Veled fekszem, veled ébredek. Itt vagy a gondolataimban. Reggel bekapcsolom a gépet és vár az üzenet. Délután ott a telefonomon az sms. Velem vagy, mikor ítélkeznek felettem. Velem vagy a nap minden percében.
Azokon a hideg éjszakákon hányszor gondoltam, vágyakoztam utánnad...
Hányszor ültél ott mellettem az autóba...
Téged kerestelek évek óta...
Veled éltem a napjaimat egy házasságban...
De akkor még nem tudtam a nevedet! Azt sem tudtam, hogy hol élsz! Csak hittem benne, hogy valahol, valahol vagy...
Egy beszélgetés után úgy megnyílni valakinek, hogy a legféltettebb, legmélyebben rejtőző vágyaid is felszínre kerülnek? Titkok, vágyak, elrejtett érzések, melyek a mélyről előtörtek... Olyanok, melyekről nem is tudtad, hogy léteznek...Úgy írni mondatokat, hogy mikor el akarod küldeni, látod, hogy Ő is ugyanazt írta...
Nem kell magyarázni milyen "ezt" az életet élni, mert ugyanez van a másik oldalon is... Nem kell hobbikról mesélni... Nem kell magyarázni, hogy egy elismerés mennyire feltölt... Nem kell elmondani, hogy a munkád mivel jár, mert Ő is ugyanebben él... Nem kérdés, hogy miért dolgozol hajnalig.... Nem kell elmondani, hogy mindez mennyi küzdelemmel jár... Nem kell magyarázni, hogy mennyire rossz egyedül, magányosan...
(Részemről a legőszintébb mondatok voltak! Egy percig nem bánom. Nem bánom, hogy csak az igazat tudod, mindent úgy, ahogy az történt és akkor, amikor történt. Nem bánom, hogy ismered a titkaimat és az életemet.)
(Részemről a legőszintébb mondatok voltak! Egy percig nem bánom. Nem bánom, hogy csak az igazat tudod, mindent úgy, ahogy az történt és akkor, amikor történt. Nem bánom, hogy ismered a titkaimat és az életemet.)
"Szintén zenész!"
Érzed, és tudod, hogy nem a csalódás, nem a bánat, nem a magány és nem az egyedüllét indította el benned mindezt! NAGYON JÓL TUDOD! Miért hazudnál saját magadnak? Azzal csak még nehezebbé teszed az életedet! Tisztába vagy a saját érzéseiddel... Menekülsz előle, de az érzések erősebbek! Tudod, hogy régóta ŐT kerested! TE tudod, de hogyan mondd el ezt Neki?
Nehéz szavakkal elmondani, mert ezek érzések! Ezt csak átélni lehet!
Megijedtél? Hidd el, hogy én is! Tudnod kell, mert beszéltem róla...
Tudom, hogy Te is érezted. Te is átélted ugyanazt, amit én!
Nem számítottál rá? Hidd el, hogy én sem!
